Dudás Róbert

1973. december 11-én születtem Egerben. Nős vagyok és Mátraballán élek feleségemmel és kisfiammal. Általános iskolai tanulmányaimat itt helyben, illetve a felső tagozatot Recsken végeztem. Ezt követően Salgótarjánban tanultam, ott végeztem el a középiskolát és szereztem Gépgyártás-technológiai technikusi képesítést.

Az iskola elvégzése után azonnal munkába álltam és a megszerzett ismereteket igyekeztem a gyakorlatban is megvalósítani.

Munkaviszonyom azóta folyamatos, amit jelenleg egy építőanyagokat gyártó cég műszaki osztályának munkatársaként töltök be. Bár tanulmányaim más irányúak voltak, mindig is nagy érdeklődést mutattam a történelem, később pedig a politika iránt. Ennek eredménye képen 2006-ban arra az elhatározásra jutottam, hogy érdeklődésemet megpróbálom szakmai tudással megalapozni és kibővíteni, így jelentkeztem és felvételt nyertem az egri Eszterházy Károly Főiskola Politológia Tanszékére, ahol Nemzetközi Tanulmányok szakon folytattam tanulmányokat. 2009-ben sikeres államvizsgát tettem és végeztem, mint Nemzetközi kapcsolatok szakértő, regionális közpolitika szakértő. A diploma megszerzésének és kézhezvételének az ahhoz szükséges nyelvvizsga hiánya szabott gátat, aminek hiányát most igyekszem pótolni, megszerzése tehát folyamatban van.

Mindig is nemzeti érzelmű és beállítottságú embernek tartottam magam, ami a főiskolai évek alatt egyre csak erősödött. Megismerve a felszínes politizáláson kívül a szakmai, tudományos alapokat is, megdöbbentő és elszomorító, hogy a demokratikus berendezkedést alapjaiban megingató politizálás folyik ma Magyarországon. A társadalmi kezdeményezést és a társadalom aktív részvételét a döntéshozatali folyamatokban szisztematikusan elnyomó vezetés van ma jelen a politikai elitben. Ezen sajnálatos okok, valamint az ország jelenlegi rendkívül hátrányos és kiszolgáltatott helyzete erősítették meg bennem a tenni akarást, a változtatás iránti igényt egy jobb, élhetőbb Magyarország megteremtése érdekében, valamint azért, hogy visszaszerezzük megérdemelt regionális vezető pozíciónkat Közép-Európában, a jelenlegi sereghajtó szerep helyett.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon radikális változásokra van szükség. A mai politikai palettán nincs a Jobbik Magyarországért Mozgalmon kívül más politikai párt vagy szerveződés, aki az előttünk álló és előttünk felhalmozott problémákat a gyökerénél fogva igyekszik megfogni, és orvosolni azt. Pedig más megoldás az ország helyzetének javítása, helyrehozatala szempontjából már nem maradt. Érvényes ez az ország gazdasági helyzetére, szociális rendszerére, de érvényes az oktatás és a honvédelem területére is. Fontos feladatnak tartom továbbá a kommunikáció erősítését a lakosság felé, hitük visszaadása érdekében, hogy ezáltal céljaik legyenek és megfogalmazzák azt, valamint hangot adjanak elképzeléseiknek. Nincs erős nemzet öntudatos állampolgárok nélkül, tehát a nemzeti öntudatra nevelés fontossága megkérdőjelezhetetlen és halaszthatatlan. Ezeket a változtatásokat haladéktalanul végre kell hajtani, hogy legyen még esélye, jövője Magyarországnak és, hogy biztosítani tudjunk egy szebb jövőt.

Többször tették fel az utóbbi időben a kérdést nekem, hogy miért a Jobbik az a párt, amelyikben szerepet vállaltam és miért az ő programjukat és stratégiájukat tartom jónak és követendőnek? Nem ért váratlanul a kérdés és teljesen jogos is az. A válasz viszont rövid és egyértelmű. Mert magyar vagyok. Sajnos hosszú évtizedeken keresztül Rákosi, majd Kádár és a nevükkel fémjelzett rendszer tűzzel-vassal irtotta a nemzeti érzés kialakulását és a nemzeti öntudatot. 1989-ben jogos volt a remény a magyar hazafiakban, hogy újra szuverén államként ezen a téren is változás következik, de ahelyett, hogy így lett volna az azóta a Parlamentben helyet foglaló pártok csak tovább mélyítették a morális válságot. Ezen cselekedetüknek meg is lett a gyümölcse, hogy csak egy példát említsek a szégyenteljes eredményű 2004. december 5-i népszavazás, ahol a többség hagyva magát félrevezetni vagy nem ment el szavazni vagy pedig nemmel szavazott. A hosszú nemzetellenes politikának tehát meg lett a eredménye, mert ma azon kell fáradoznunk, hogy elmondjuk az embereknek mi is az magyarnak lenni és hogy legyünk erre büszkék valamint, hogy meg kell védenünk nemzetünket és identitásunkat. Azt gondolhattuk és jogosan bíztunk abban, hogy 1989 után elindulhat egy folyamat, ami a magyarságot újra a magasba emeli. El is indulhatott volna, hiszen minden adottságunk megvolt rá, legyen az természeti vagy szellemi. Egy valami hiányzott. A rendszerváltás. Ami akkor történt sok mindennek nevezhető, így akár módszerváltásnak vagy gengszterváltásnak, de rendszerváltásnak semmiképpen sem. Rendkívül gyors ütemben elindult a nemzeti vagyon kiárusítása illetve az el nem adható területek ellehetetlenítése. Nagyon fontosnak tartom tehát az Európai Unióval való kapcsolatunk és szerződéseink felülvizsgálatát. Ez érvényes a 2003-ban aláírt belépési szerződésre és érvényes ez a Lisszaboni Szerződés kapcsán is. Nem lehet tovább folytatni azt a politikát, ami aláássa a nemzeti érdekeket és mindent alárendel a nemzetközinek. Számos kérdésben igazodtunk a nyugat által elfogadott irányvonalhoz és elvekhez anélkül, hogy megvizsgáltuk volna annak hatását Magyarországra vonatkoztatva. Ami számunkra előnyös, ami az ország javát szolgálja azt továbbra is preferálni kell, ami viszont ránk nézve hátrányos, attól kategorikusan el kell zárkózni. Ehhez viszont alapvető szemléletváltásra van szükség, hiszen a jelenlegi politikai elit igazodva a nemzetközi igényekhez és érdekekhez, mit sem törődve azzal, hogy ez Magyarországra, a magyar gazdaságra és a Magyarországon élő emberekre milyen hatással van, nem törődik.

Sorozatos rossz és nemzetellenes döntések jellemzik a politikát egészen a mai napig. Nemzetközi érdekeknek alárendelve a nemzetit, bele kényszerítették Magyarországot az Európai Unióba úgy, hogy egy számára rendkívül hátrányos, az addig még működő iparágakat és a mezőgazdaságot teljesen ellehetetlenítő szerződést írattak alá vele. Tönkre téve ezzel a falusi lakosságot és mindent, ami a nemzeti gazdaságpolitika alapjául tud szolgálni. Majd pedig most, amikor egész Európa szinte „lángokban” állt a Lisszaboni szerződés kapcsán, hogy hogyan tudnának saját nemzetük számára olyan feltételeket és kiváltságokat kiharcolni, amik az ő saját javukat szolgálják, a mieinknek eszükbe sem jutott a magyarság érdekét nézni, hanem Európában először kéretlenül és olvasatlanul aláírták úgy, hogy meg sem próbáltak kiváltságokat kiharcolni. Tették mindezt úgy, hogy 325-en szavaztak igennel és csak 5-en ellene, tehát egyaránt kormánypárti és ellenzéki mind a magyar nép ellen és a magyar jövő ellen szavazott. Ekkora egyetértés csak akkor van még a „tisztelt képviselők” között, amikor a saját költségükről és annak adómentes folyósításáról van szó. És még ma is, a jövőben pedig még fokozottabban ezek a pártok beszélnek nemzeti öntudatról. Legnagyobb akadályának tehát a fejlődésnek a 20 éve az országot irányító politikai elitet tartom, aki annyi kárt okozott a magyarságnak, legyen itt szó országhatáron belüli vagy túli magyarságról, ami a történelmünket tekintve példa nélküli. S, teszi ezt mind a mai napig mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, a számonkérés és a felelősségre vonás intézményének hiányában úgy, hogy nemzetünket a végveszély felé sodorja.

Visszautalva a kérdésre, amit feltettek nekem, hogy miért választottam a Jobbik tagságát és azt kicsit bővebben kifejtve, azt mondhatom, hogy magát magyarnak valló, tenni akaró, az ország jövőjét szívén viselő ember nem vallhat színt más párt színeiben. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez most Magyarország és a magyar nép számára nem egy lehetőség, hanem a lehetőség. Meg kell, hogy valósuljon az, aminek már 20 éve meg kellett volna valósulnia, itt az ideje a rendszerváltásnak. Át kell, hogy vegyék az ország irányítását végre azok az emberek, akik minden megalkuvás nélkül, tisztán és büszkén állnak a magyarság élére, képviselik érdekeiket és elősegítik azt, hogy a nemzetek Európájában komolyan kelljen velünk számolni és, hogy járjon az ember bárhol a világon, büszkén mondhassa, hogy magyar, hogy újra jó legyen magyarnak lenni.

Dudás Róbert
Jobbik Magyarországért Mozgalom
Pétervásárai választókörzetének Országgyűlési képviselőjelöltje.